Településtörténet

Története

Az Árpád-kori település első említése 1117-ből származik, Supurkan néven. A levéltárakban fellelhető dokumentumokban először 1251-ben említik Villa Zaporcha néven, Siklós várához tartózóként. A szájhagyomány szerint lakói régen a Letönye-dűlő tájékán éltek. Még a múlt század végén is hatalmas alma-, körte-, szilvaültetvények, szőlőterületek voltak itt, a fent nevezett település emlékét őrizve.

Természeti adottságainak köszönhetően a település élete összefonódott a Drávával; az éltette és nádasaiban rejtegette a falu népét háború idején. A megszállások, háborúk nem kerülték el a falut, jóllehet hadi szempontból jelentéktelen községnek számított. A harcok idején a lakosság a környezi erdőkbe, nádasokba menekült. A második világháború alatt a térségben súlyos harcok folytak, egy tüzérségi támadás során a templomtorony is megsérül. A településen jellemzőnek számít a nagycsaládosok jelenléte, számos közösségben több generáció él közös háztartásban. Az egykor a falu környéki földeken gazdálkodó termelőszövetkezet központja Kémesen volt, hajdan öt település lakóinak adott megélhetést.

Napjainkban a falu környéke a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságához tartozik (Cún-Szaporca) a dráva holtágainak köszönhetően.

A település népessége sajnos lassú, de folyamatos apadást mutat. Népességmegtartó ereje csökken, mely javarészt a csekély munkalehetőségnek köszönhető. A község fő munkáltatójává - mint számos környékbeli településen – az önkormányzat vált.

2013. március 1-től az önkormányzati rendszer átalakítását követően az addig működő Kémesi Körjegyzőség önállóságát elvesztette, betagozódott a Kovácshidai közös Önkormányzati Hivatalba, annak kirendeltségeként látja el a volt korábbi körjegyzőség négy településének, Kémes, Cún, Szaporca és Tésenfa községeknek közigazgatási feladatait.